Hello world!

November 27, 2009

Welcome to WordPress.com. This is your first post. Edit or delete it and start blogging!

Hogy rontsunk el egy hosszú futást…

August 26, 2009

Elmentem szombaton hosszút futni, végig aszfalton, egy nagy körben 8 falut érintve majd vissza haza(Tápióság, T.bicske, Pánd, Káva, Bénye,Gomba, Úri, Sülysáp). Összesen 50km, végülis mindenestül megvolt 6 órán belül, tehát annyira nem gáz, viszont 35 után úgy megborultam, hogy azt hittem nem a saját lábamon megyek haza. Onnantól sok volt a gyaloglás és a sóhajtozás.
– túl erősen kezdtem, talán mert akkor még árnyékban futhattam és jólesett,
– kb 4 liter vizet ittam, szerintem kevés volt,vagy legalábbis későn kezdtem inni,
– vittem egy óriás müzliszeletet, 3 nagy szilvát, és kb 30kilinél vettem két paradicsomot, mert megkívántam nagyon, de ennél tuti több kaja kellett volna, de későn kaptam észbe és akkor már a gondolattól hányingerem volt,
– az utóbbi 7 napban sokkal kevesebbet ettem, mint korábban, miközben a kertben, napon melóztunk szinte minden nap,
– talán még korai volt ez a futás a múlt szombati 75 után.

Talán én is tanulok belőle. Ideje volna. Razz

Poén: azt hiszem Bényén történt, hogy a Tengerész Sörözőt Leonidasz Sörözőnek olvastam Rolling Eyes kicsit fantáziáltam, na Embarassed Laughing

Portyáztunk

August 26, 2009

Kedves barátok nemrég rávettek, hogy menjünk el egy cuki lengyel mocsárba…futni. Sajnos közbejöttek dolgok és végül a mocsár idén kimaradt, de kellett valami pótlék, így találtam rá a Bocskai Lövészdandár szervezésében elkövetett “Bocskai portya” nevezetű eseményre. Természetesen belerángattam egy kedves sporttársat is, nevezzük B.-nek, így ketten vágtunk neki a 70kilométernek a Hortobágyon. Hogy ne menjenek simán a dolgok, kötelező volt orvosi igazolást vinni, amit B. doktorbácsija az EKG-n feltűnő valamiféle vezetési zavarra hivatkozva megtagadott, így ő nem nevezhetett be hivatalosan, ergo nem számíthatott rá, hogy őt is kiszállítják a rajthoz. Persze feltalálta magát: kifutott Debrecenből a Kilenclyukú hídhoz(cirka 35kili)….

Majd egy órás késéssel indultunk a mezőny után, kicsit kavirgálva az elején, mert az irányjelző táblákat már felszedték. Már a nevezésnél kiderült, hogy nincs sok civil, köztük is kb hárman néztünk ki csupán futónak, a többiek méretes hátizsákkal, túracuccban voltak (a katonáknak egyenruha és 15kg málha kötelező volt). Később az is kiderült, hogy csak mi ketten tervezzük futni a táv egy részét, így felcsillant a remény, hogy utolsóként indulva mégis elsőként érhetünk célba. Azonban rohamos fáradtunk a tűző napon, frissítés csupán langyos víz volt 10kilométerenként, a kajánkat nem igazán kívántuk, így végül 35km után már nagyon sokat gyalogoltunk. Hamar megállapítottuk, hogy nagyobb szívás ez, mint a mocsár :) Kényelmesre vettük és nem törtünk az első helyre, hiszen megmondták előre, hogy nem verseny, nincs díjazás. A cél előtt nem sokkal találkoztunk egy katona sráccal és együtt kocogtunk-sétáltunk be a célba. A kapuban magunk elé emgedtük őt, hadd menjen. Hamar megbántam e cselekedetet, mert kiderült, hogy így ő lett a harmadik és egy csini kupát kapott…. Vígasztal, hogy így is egy civil nő lett az első :)

Ovi

August 26, 2009

Mindjárt itt a szeptember és ezzel ismét kezdődik a tanév, ugyebár. Lánykám már büszke nagycsoportos lesz, míg Öcsi októberben kezdhet a kiscsoportban(vagyis kis-középsőben, de ezt már egyszer elmeséltem). Szülői értekezletet túléltem, újdonságot nem igazán mondtak, szükségeseket megvettem, most már csak csigákat és cseresznyéket kell varázsolnom egy határ holmira.  Még pislákol bennem valami halovány lelkesedés a hímezgetés iránt, de valószínű, hogy végül győz az alkoholos  filc ;-)

Hosszú szünet

August 26, 2009

Aki mostanság próbált olvasni, tapasztalhatta, hogy a blog nem volt elérhető. De hála Bogárnak, most már minden rendben és újra írhatok, hogy újra olvashassatok :)

Vándortábor 2009 – Rövidre zárva

June 26, 2009

Múlt vasárnap indultunk férjjel és 17 diákkal vándortáborozni a Bükkbe. A terv szerint vonat Salgótarjánig, majd onnan gyalogszerrel a Kohász úton(kék jelzés) ameddig csütörtökig eljutunk. Szokás szerint autós kísérő, szállás és hasonló luxus mellőzésével.
Korábban is aggódtam cseppet a nagy létszám és a jelentős számú relatíve ifjú résztvevő miatt, de a vonatozás, majd az első emelkedő meggyőzött, hogy ez egy nagyon lassú, helyenként rázós 5 nap lesz. Kiderült ugyanis, hogy csapatunk több tagja nem csupán teljesen tapasztalatlan ami a túrázást illeti, de valószínűleg hátizsák nélkül is nehezen haladna a terepen. Sebaj, gondoltam, alkalmazkodunk, csak szépen, lassan, nem hajt a tatár. (azért az fura volt, hogy a nálam alig fiatalabb öregdiák hölgyeménytől kellett átvállalnom a sátrukat, mert nem bírta el….így én lettem a legnehezebb hátizsák büszke tulaja ;-) irka 20kg, de nem mértük)
Ennek szellemében, a Bárnáig tartó kb 11km-es utat sikerült is közel 5 óra alatt megtennünk. Itt újraterveztük az aznapi penzumot, hiszen esélyünk sem volt sötétedésig eljutni Istenmezejére. A helyi kiskocsmában mindenki kapott egy meleg kapucsínót, az ifjúság beszerezte a szükséges chips adagját, majd továbbindultunk. Végül a baglyoskúti kulcsosházig mentünk, ahol gyors sátorállítás következett és mire behúzódtunk, meg is jött az eső. Reggelig el sem állt. Több sátor beázott, ami igencsak rontotta a hangulatot. Felhős időben közelítettük meg Istenmezeje települést ahol megvettük a reggelinek valót, de mire enni kezdtünk volna, ismét szakadni kezdett az eső. Két óra múltán még mindig reménytelennek tűnt az időjárás, így nehéz szívvel bár, de kimondtuk az ítéletet: Itt a vége. Hosszú órákig tartó buszozás-vonatozás után, estére értünk haza.

Prológ: A méreg elfutott, mikor Egerben ragyogó napsütés fogadott, de itthon már “megnyugtatóan” szakadt az eső. Minket igazolt, hogy hétfő éjjel vihar, jégeső tarolt az általunk járt tájon is és a következő napokra is hasonlót jósoltak.

Kedvenc beszólás: “Józsi bácsi, én sose gondoltam volna, hogy így fogok egyszer örülni egy kocsmának! ”
Azért tanulságos is volt ez a kis kirándulás, ezt bizonyítja a másik megjegyzés “Én nem is gondoltam, hogy vannak még ilyen eldugott kis falvak…”

Az enyémek is viccesek :)

June 18, 2009

Fiam nem túl szépen evett a vacsinál, mire a nővére közölte, hogy Disznótartó! (oviból hozott okosság…nem disznó, disznótartó…hogy miért? na, mind1)
Erre a ki pasi aszondja: Nem dinnótartó, cicitartó!
:)))))))))))

Kékes csúcs és csúcs terep

June 14, 2009

A futóbolondok fórumról szereztem magamnak taxit Mátrafüredre, jó korán indultunk, jó korán odaértünk, így jó sokat jártathattam a számat a rajtig. Kissé hüvös volt, de futáshoz éppen jó. Üdvözöltük egymást az ismerősökkel, elvégeztük a szükségeseket és már el is dördült a startpisztoly(na jó, inkább csak pukkant, de hát kis magyar hegycsúcs, kis magyar pisztoly)
Rém meglepő módon a hegy olyan volt, mint tavaly. Sőt, éppen ugyanolyan magas is volt, és épp olyan meredek. Bozót viszont valamivel erősebb volt,mint tavaly, mert most 1:26 alatt fel is vergődött :-) Az utolsó 2kilin igen rendesen(tempósan!) belegyalogoltam ám és élveztem az utálatot azok szemében akik bár erőltetett futómozgással haladtak, szépen elmaradtak mögöttem vagy legalábbis egy fikarcnyit sem mentek gyorsabban nálam. Tudom, sokak szerint szinte csalással egyenértékű egy futóversenyen gyalogolni, de én azt vallom, hogy a futás addig futás, amíg tényleg van lebegő fázis, valamint előnye a gyaloglással szemben az, hogy gyorsabban haladunk vele, így ha ezek a körülmények miatt nem valósulnak meg, akkor inkább gyalogolok. A célban a kőtapizás és fotózkodás után megkaptam mindhárom megérdemelt érmemet(Balaton csapat, Félmaraton Mánia, Kékes), majd némi csacsogás, evés-ivás, borozás(!) után nekiindultam a lefelé útnak.

Mintha lopnám az érmeket ;-)

Magányos terepfutást/túrakocogást terveztem be, így nem a feltehetően favorizált kék kereszt vagy háromszög jelzést választottam, hanem a kissé hosszabb pirosat, és nem bántam meg. Gyönyörű volt az erdő és az út is egészen jól futható.

From Mátra terep(Kékes csúcsfutás afterparty ;-)
From Mátra terep(Kékes csúcsfutás afterparty ;-)

Nem sikerült elkavarnom sehol, csupán egyszer hittem azt, hogy az út a susnyáson keresztül folytatódik, de a vadszeder hamar meggyőzött hogy nem arra akarok menni :-p Igaza volt! Az utamba eső forrásnál feltöltöttem a palackomat és huss tovább. Mátrafüredre érve engedélyeztem magamnak egy fagyit, ennek köszönhetően összefutottam egy eddig csak a netről ismert futópajtással. Szerelékigazítás után a sárga jelzést követtem egészen Gyöngyösig. Valahogy még sohasem keveredtem erre a szakaszra és most csak ámultam, hogy milyen klassz. Nem annyira jól futható, de igazán szép.

From Mátra terep(Kékes csúcsfutás afterparty ;-)
From Mátra terep(Kékes csúcsfutás afterparty ;-)

A gyöngyösi buszállomáson úgy néztek rám, mintha az Alienből léptem volna elő, pedig pont úgy néztem ki, mint egy egy átlagos futó – kipirult, napsütött orcára száradt só; átizzadt, néhol sótol foltos ruházat; összekaristolt poros lábak és némi izzadságszag :-D (Időket nem igazán néztem, de a “verseny” 1:26 volt, utána közel 1 óra téblábolás a célban,lefelé menet közben rengeteg megállás bámuldozni-fotózni, kb 20perc Mfüreden, így végül 5 órára értem Gyöngyösre)

(Ja, és nagyon köszi a Stefánián Árpád-sávos zászlók alatt menetelő feketeseregnek(bocs a képzavarért), hogy majdnem lekéstem a buszcsatlakozást…argh :-(

Áskálódom

June 11, 2009

Három napja. Kiderült ugyanis, hogy valahol az épület alatt csordogál a vizünk. A bejövő cső azonban a fürdőszoba és a kamra alatt van valahol, az udvaron pedig járda, gyerekcsúszda, fűszerkert és hasonlók vannak az útjában. Mivel semmi hangulatunk nem volt feltúrni-törni mindent és keresgélni a hibát, inkább csináltatunk egy új vezetéket az udvarra bejövö vízcsőre csatlakozva, a házat megkerülve, így sehol nem lesz az épület alatt legalább. Kubikusmunkáért viszont nem vagyok hajlandó fizetni, úgyhogy s.k. ássuk a gödröt, vagyis ásom leginkább én, mert pasinak az iskolaév utolsó hete kissé sűrű. Minden vágyam volt keresztedzésként 30méter hosszan 90centi mély árkot ásni :-D

De némiképp elégedettséggel tölt el, hogy még csak nem is fájnak a tagjaim az ásástól-lapátolástól, sőt vízhólyagból is csak egy aprócskát sikerült szereznem :-p

Kékes

June 11, 2009

Szombaton Kékes csúcsfutás! Ez egy szuper verseny, bár versenyezni esélyem sincs ;-) 700méter folyamatos szintemelkedés alig 11km távon és mindennek célja a mi kis országunk csúcsa. Nagyon várom! Úgy volt, hogy nem megyek idén, leginkább anyagi okokból, erre csurrant nekem egy ingyen nevezés. Repülök :-) Utána tervben van egy kis túrakocogás a Mátra turistaútjain, hogy meglegyen a szülinapi kilométerem, mert hétfőn nem hiszem, hogy akad időm és gyerekcsőszöm, hogy kimenjek 3 órát futkosni….

http://www.futanet.hu/verseny/2009/kekes/fr_kekes.html


Follow

Get every new post delivered to your Inbox.